Mindig is itt vezetett az út. Az Országút a védett oldalról, a hegy és a víz között kanyarodott a vár alá, ahová a Vár békevilága is lehúzódott. Erre a vízrehajló előteraszra, a Halászvárosba és a Horvátvárosba, a központi élelemraktár, a polgárházak, a rendház és templom közé ért révbe út és utazó. Nem véletlen hát, hogy az Országút e végső szakaszát már háromszáz éve Haupt Gasse, vagyis hát Fő utca néven emlegették.
Márpedig ahol az út, ott az élet. És itt, a Fő utca derekán keresztutca is haladt eleitől fogva. Hogyne haladt volna, ha egyszer a a beérkező út jobb oldalán, a nagy vízzel átellenben feküdt a Fischer Platz. Ide zsákmánnyal vagy anélkül a róluk elnevezett utcán jutottak a folyóról megtérő Fischerek, akiket közönségesen halásznak hívtak a távolabbi földek parasztjai. Ez azonban akkor még Ofen volt, királyi szabadváros, polgár-, iparos- és németvilág. Csak a kiegyezés után Halászodott el az a Fischer, az akkor születő Budapesten.

Olyan természetesen alakult ez, mint a világ rendje. Ahogy az is az, hogy ahol megáll az út, megáll az utazó is.
Egy szó, mint száz: ha valahol, itt aztán biztosan meg kellett állni. Úgy is készült ez a kis köznyi keresztutca: volt itt szálláshely, lóváltóállomás, legutóbb éppen egy patika – de hát nem tarthatjuk-e az apotékákat is vendégváró, közszolgáló helyeknek?
Abból lett aztán immár több mint ötven éve vendéglő. Az akkor frissiben – és egyáltalán nem a világ rendje szerint – átalakuló országban egy kis megbúvó ellenszegülésként. A nemhogy kipusztult, de egyenesen kiirtott legendás budai kiskocsmák helyett, emlékére és hagyományaikat amennyire lehet őrzendő csak azért is kisvendéglőnek. Sikeresen meg is húzódott a szocialista közellátás vendéglátóipari egységeként mindaddig, amíg lassacskán nyíltan is újra az lehetett, ami mindig is volt és szeretett volna lenni.

Aligha lehet véletlen, hogy maholnap negyedszázada ugyanazok “csinálják” és “mindig másként ugyanúgy”, vagyis ahogyan a tradíció és a kivívott hitel megköveteli. A Duna kincsei, a magyar konyha és hagyomány a világkonyha ízeivel gazdagítva: ilyen kevés és ilyen sok a titok! Ez adja az egyedi hangulatot, ez a kihagyhatatlan élmény záloga. Hogy szó szerint és mégsem feszélyezően vendégül látják az embert.

Horgásztanya, kisvendéglő. Étkező, söröző, pihenő és találkozóhely. Egy kikerülhetetlen pont a Fő utca és a Halász utca sarkán!